Templom

A kezdetek

A múlt század elején a Kincsem-telep, Kisgöd, Adélháza, Gödi nyaralótelep, Gödi téglagyár részekből formálódó alsógödi közösség tagjainak nem csak vasútállomásra, hanem templomra is szükségük volt.

A – korábban a mai József Attila utcában haladó -, Budapestet Váccal összekötő út nyomvonalát épp ekkor korrigálták, ezért kézenfekvő volt, hogy az épülő kápolnát már az új főút vonala mellé tervezzék.

A szándék ellenére azonban a gödi nyaralótelepen részben közadakozásból épülő katolikus kápolna építésére csak akkor kerülhetett sor, amikor az Alsógödön élő nyugalmazott vallás- és közoktatásügyi miniszter, bányavölgyi Tost Gyula 6 ezer koronát járt ki e célra a vallás alapból.

1906-ban a kápolnaépítő-bizottság első elnöke a Göd és Sződ helytörténetéből jól ismert földbirtokos, lovag dr. Floch-Reyhersberg Alfréd volt.

Az épület terveit Steindl Imre tanítványa, Baumgarten Sándor műépítész készítette el, azonban sokáig még a telek végleges helye sem volt kijelölve.

Még 1907 decemberében sem indulhatott meg az építkezés, mivel a Floch által felajánlott ingyen telek és tégla nem került átadásra, ezért az a döntés született, hogy Flochot elmozdítják a bizottság éléről.

Ezután a munkálatok motorja, az építés felügyelője mindvégig Tost Gyula testvére, Tost Károly nyugállományú ezredes volt, aki ekkortájt a gödi nyaralótelep megválasztott „gazdájaként” írta alá leveleit.

A templomépítők a püspöknek jelezték, hogy Ferenc Józsefhez írott levelükben a következőket kérik:

„(…) a kápolnának Erzsébet-kápolna legyen a neve, azon oknál fogva, mert a megboldogult királyné őfelsége gyakrabban tartózkodott Gödön az udvari vadászatok alkalmából, s így az Erzsébet-kápolna megdicsőült nagyasszonyunk iránti emlékművet is képezne (…).”

Végül a kivitelezéssel 1908 márciusában a helyi kőműves vállalkozót, Bittman Mihályt bízták meg. A 7700 korona építési költség fedezésére több adománygyűjtést szerveztek. Ebben aktívan részt vett a Tost család több tagja is: Szalai Ernőné Tost Ilona mellett magáénak érezte a gödi kápolna ügyét Tost Barna plébános is, aki Kassáról egy feszületet küldött a kicsiny istenházába. A kápolna harangjait Valser Ferencz fővárosi harangöntő készítette el, míg az oltár a budapesti jezsuita atyáktól ajándékként került ide.

A szakrális hely titulusa végül nem Erzsébet-, hanem Szent Kereszt-kápolna lett.

Tost Károlyt a pápa 1909-ben vélhetően az alsógödi kápolna felépítése körüli fáradhatatlan szorgalma miatt a „Pro ecclesia et Pontifice” érdemrenddel tüntette ki.

Növekedés, fejlődés

A közösség lelkipásztori ellátása eleinte Sződhöz, majd 1925-től Felsőgödhöz tartozott. Az egyházközségi képviselő-testület 1924-ben alakult meg.

A kápolnát 1928-ban bővítették (szélesítették), mivel vasár- és ünnepnapokon a gyarapodó Alsógöd híveinek nagy része már nem tudott bejutni a templomocskába. Az átépítési munkálatokra a legjobb ajánlatot a helyi Sütő testvérek adták, azonban a kivitelezéssel végül a helyi iskolát is felépítő Vellauer Károly budapesti építészt (pallérmester) bízták meg.

Az, hogy Szent Kereszt kápolnának mikor is változott a titulusa Szent Istvánra, nem ismert. Annyi azonban tudható, hogy egy 1935-ből származó belső fényképen, már az oltáron a tabernákulum felett ott látható az a Szent István szobor, ami ott található a későbbi fotókon is.

1937-ben már az a gondolat merült fel, hogy egy teljesen új templomot építenének. 1941-ben már egészen komolyan foglalkoztak az új templom ügyével, de a háború miatt ez nem tudott megvalósulni.

A második világháború végén a község vezetősége kéréssel fordult a váci püspökhöz önálló plébánia létesítésére. A püspök teljesítette a kérést és 1945 május elsejével önálló plébániai rangot adott Alsógödnek. Első plébánossá Nagy Lászlót nevezte ki, akit 1935-ben szenteltek pappá.

A kápolnát 1947-48 közt az alsógödi Nay Pál tervei alapján ismét bővítették, két oldalhajóval, sekrestyével és raktárral.

Az ’56-os forradalom után a hívek gyűjtöttek pénzt harangra, de még bronzot és rezet is, így készülhetett el a nagyobb harang, aminek szentelése 1958-ban történt.

1961-ben a szentély három ablakát befalazták és augusztus 20-ra, a templom búcsúünnepére elkészült a szentélyfreskó.

1984-ben új liturgikus berendezések készültek. A művészeti tervek alapján a vasmunkákat Jőrös András, a famunkát Tujmer Dénes asztalos készítette.

Vélhetően még ma is az Alsógöd alapítói által megálmodott épületben tartanánk a szertartásainkat, de már több mint húsz éve, 1993. április 30-án, egy sokadik betörés következtében a templom leégett és így építése után 85 esztendővel a súlyos, helyrehozhatatlan károk miatt lebontásra ítéltetett.

Az új templom

Az átmeneti, templom nélküli időszakban a szentmiséinket a Huzella iskolában, a régi plébánián, majd a Piarista Szakiskola ebédlőjében tartottuk. László atyát nagyon megviselte a templom pusztulása, egészségi állapota is megromlott, így a püspök atya nyugállományba helyezte. Őt Burger Ferenc, majd Szabó József atya követte, 1995-ben pedig Ország Tibor atya került Gödre. Az ő feladat lett a templomépítés megvalósítása.

Az építkezés 1995. május 30-án kezdődhetett meg. Nagyon sok segítség érkezett a környező településekről és külföldről is. Gyűjtést szerveztünk a Ferenciek terén, jótékonysági hangversenyek és színházi előadások, egyházmegyei gyűjtések, külföldi segélyek és az országban élő katolikus testvérek adományai segítették többek között az anyagiak előteremtését.  A hívek nemcsak pénzadományaikkal járultak hozzá a templom felépítéséhez, hanem sokan kétkezi munkájukkal segítették a tervek megvalósítását. Az építés kezdetekor 10 millió forint állt rendelkezésre, de a jó Isten gondviselése mindvégig biztosította a következő rész-számlára a szükséges összeget.

A templom egy év alatt készült el, a felszentelésre 1996. augusztus 20-án került sor, amelyet Keszthelyi Ferenc püspök atya végzett nagyszámú pap és hívő részvételével.

Egy évvel később elkészült az oltárkép-szekkó, amely Fecske Orsolya nővér alkotása, Szent István királyunkat ábrázolja, amint felajánlja  a szent koronát és országunkat a Boldogságos Szűzanyának. Mária két karját kitárva fogadja a felajánlást, egyszersmind védelmébe veszi a kép nézőit is. Kettejük felett a fénykereszt öleli át a teret és az egész történelmünket is, ami a szekkón megjelenítődik. A központi jelenettől jobbra Szent István vonalában Árpádházi szentjeink láthatóak, sorrendben Szent Erzsébet, Szent László király, Szent Margit és Szent Imre herceg. Felettük jobb oldalon a magyar történelemben a pogányságot és a keresztényellenességet szimbolizáló alakok ( sámán, török és tatár dúlás) csoportja, valamint a velük szemben elhelyezkedő, a kereszt védelmében álló keresztény sereg helyezkedik el. A központi jelenettől balra Szent Istvántól sorrendben Bogner Mária Margit vizitációs nővér, Boldog Apor Vilmos püspök, Mindszenty József bíboros és Kaszap István jezsuita novícius látható. A fölöttük lévő jelenetben a közelmúlt pogányainak stilizált alakjai ( ávós ruhába bújtatott őrök )láthatók, valamint velük szemben a kereszténységükben és magyarságukban meghurcoltak csoportja. Közülük ketten egy gyertya lángját őrzik, mely magát Krisztust jelképezi. 

Az oltárképpel szemben a karzat mellvédjén található festményen középen a római Szent Péter bazilika látható, mint az egyház szimbóluma, mely kolonnádsorával, oszlopkarjaival átöleli a Váci Egyházmegye székesegyházát, valamint egyházközségünk előző leégett templomát. A Szent Péter bazilika és a két templom közötti részt Szent Istvánnak fiához írt intelmeiből, egy a hitre vonatkozó idézete tölti ki.

” HIGGY ERŐSEN A MINDENHATÓ ATYAISTENBEN, AZ Ő EGYSZÜLÖTT FIÁBAN JÉZUS KRISZTUSBAN, KI SZŰZ MÁRIÁTÓL SZÜLETETT,  A KERESZTFÁN SZENVEDETT,  ÉS A SZENTLÉLEKBEN, MINT EGYETLEN TÖKÉLETES ISTENSÉGEBEN, HOZZÁD KÉTSÉG NE FÉRJEN.”         

Az építkezés második ütemében a harangtorony készült el, 1998. augusztus 20-ra. Ezzel együtt szentelte fel a püspök atya a templom mögötti urnafalat is, amit a hívek és Tibor atya kétkezi munkájukkal készítettek. A toronyban három harang van elhelyezve, kettő a régi templomból való, egyet pedig a svájci Walbachból kaptunk. Ők a következő szavakkal adták át a harangot: ” Sokunkat öröm tölt el, hogy a harang, amely Szent Sebestyénnek és Szent Rókusnak van szentelve, méltó helyre kerül és 25 év után újra közös imádságra és keresztény közösségre tud egybehívni”

Majd néhány év elteltével, 2002-ben egy újabb lépcsőben megvalósulhatott a plébánia és közösségi ház építése,mely otthont ad azóta közösségünk programjainak, előadásoknak, bibliaóráknak,karitász csoportunknak, hittanoktatásnak, búcsúünnepünk ebédjének, közös együttléteknek. Istennek legyen hála érte!

Forrás: Volentics Gyula Templomépítők Gödi Almanach 2014, Hahnerné Bernyik Magdika összeállítása, Plébániai Historia Domus